Puzsér Róbert
Puzsér Róbert főpolgármester-jelölt programkészítő stábjának részletes válaszai a „Számonkérhető budapesti döntéshozókat!” civil kezdeményezés követeléseire
Mindenekelőtt szívből és szeretettel üdvözlök minden olyan kezdeményezést, amely a budapesti ügyek intézésének, a budapesti várospolitikának a minőségéből, a céljaiból, az ezekhez kapcsolódó tartalmi kérdésekből igyekszik kampánytémát faragni. Örülök, hogy erre a kezdeményezésre reagálhattam, s a rövid válaszomban ígért további együttműködés szellemében most részletesebben is reagálunk.
Még azokban a kérdésekben is, melyekkel nem teljesen értek egyet, vagy amelyekben álláspontom, álláspontunk szerint nem lesz lehetőségünk vállalást tenni, hasznosnak tartom, hogy közéleti diskurzus folyik. Erről folyjék a budapesti közbeszéd, ne a migránsokról vagy a kormány elleni forradalomról!
A felhívás pontjaira egyenként adjuk meg rövid tartalmi válaszainkat. Ahogy már megírtuk, az összes pont találkozik a szimpátiámmal, illetve a Sétáló Budapest csapatának törekvéseivel, és legfeljebb kisebb módosításokkal fel is vállalom őket. Kivéve a 7. pontot, aminek teljesítésére főpolgármesteri hatáskör hiányában nem vállalkozhatok, a teljesítését csak hazugsággal ígérhetném meg.
2019. október 1.
Puzsér Róbert
Részletes válaszok
[Az alulírott civil szervezetek azt követelik a budapesti főpolgármester-jelöltektől, a kerületi polgármester-jelöltektől és a kerületi képviselőjelöltektől, hogy … minden tőlük telhetőt tegyenek meg … az alábbiak érdekében:]
1. Azonnali klímavészhelyzetet hirdetnek ki! A fővárosi és kerületi önkormányzatok közösen haladéktalanul részletes cselekvési tervet dolgoznak ki az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, a környezetszennyezés csökkentésére, és elkezdik az érdemi, gyors megvalósítását.
A klímavészhelyzet kihirdetésével és specifikus cselekvési tervek készítésével egyetértünk.
A Sétáló Budapest program 5. fejezete (környezetvédelem) a hulladéktermelésen és a hosszabb távú épületenergetikai programok (8. fejezet: lakhatás), valamint a 4. fejezet közlekedésstratégiai átalakításai segítségével üvegházgáz-kibocsátási célt is megfogalmaz a „lokális” (lakosság + önkormányzat) rendszerre: 2030-ig felezés.
A 6. fejezet (zöld infrastruktúra) fejezete tartalmazza a leginkább azokat az eszközöket, amelyekkel a város a klímaváltozás valóságához adaptálódhat.
Ezt a pontot programunkkal teljesen összeegyeztethetőnek tartjuk, végrehajtását vállaljuk.
2. Semmit rólunk nélkülünk! Minden tervezett – a környezetminőséget és életminőséget érintő – önkormányzati intézkedésről érdemben tájékoztatják az érintett lakosságot és bevonják a döntések előkészítésébe a közösségi tervezési módszertanok alkalmazásával, egyenlő esélyt biztosítva minden vélemény ismertetésére.
Nemcsak a környezet és a városi élet minőségét befolyásoló, hanem minden döntésben növelni kívánjuk a közösségi beleszólást. Erről a Sétáló Budapest program 1. fejezete (az önkormányzás szervezeti kérdései) kiterjedten beszél. A közösségi kormányzás a demokrácia jövője, ez a demokrácia XXI. századeleji válságára adott legjobb válasz – és ennek első lépéseként a budapesti önkormányzatok közösségi irányú fejlesztése mellett elköteleztük magunkat.
Ezt a pontot is 100%-ban Sétáló Budapest-kompatibilisnek tartjuk.
3. Tájékoztatást a veszélyekről és lehetőségekről! A Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok folyamatos összehangolt, széleskörű és hatékony kommunikációt folytatnak a környezettudatos viselkedés népszerűsítésére.
A fenntarthatósággal kapcsolatos szemléletformálás kicsit kevésbé hangsúlyozottan, de megjelenik a programban. Azért nem tettük ezt előtérbe, mert véleményünk szerint a mi dolgunk most, a kampány idején az, hogy az önkormányzás rendszereiről adjuk elő, mit kezdenénk velük, hogyan alakítanánk át őket ahhoz, hogy a polgárok környezettudatos életének optimális háttereivé váljanak. A magunk szemléletváltásával foglalkozunk elsősorban.
Például, ha nem szerveznénk meg a mainál sokkal jobban a szelektív hulladékgyűjtést, ha nem igyekeznénk a feldolgozásra épülő háttéripart helybe csábítani, minden kapcsolódó lakossági erőfeszítés sokkal gyengébb eredményt hozna (az otthoni gyűjtés nehezebb, kevésbé teljes lenne, az összegyűjtött nyersanyag feldolgozása kevésbé környezetbarát lenne). Ugyanígy a közlekedés rendszereinek szemléletváltása nélkül (pl. maradva az autós város paradigmájánál) nehezebb, illetve kevésbé hatékony az emberek saját életének szemléletváltása, átszervezése a városi mobilitás fenntarthatóbb módozataira (a tömegközlekedésre, a biciklire).
Mindezek mellett ezt is teljes mértékben a Sétáló Budapest programmal összeegyeztethető célnak látjuk, mindössze annyi a megközelítésbeli különbség, hogy előbb a saját munkánkkal, vállalásainkkal foglalkozunk, és csak utána a lakosságéival.
4. Tiszta levegőt! A levegő szennyezettsége egyetlen mérőállomáson sem haladja meg az órás, napi, illetve éves egészségügyi határértékeket. A mérőállomásokat rendszeresen korszerűsítik.
Programunk központi célja a levegőtisztaság, pontosabban annak is leginkább problémás része: a belváros levegőjének tisztasága. A sétálózónán túl ebben oroszlánrészt vállal az úthasználati díj, illetve a külvárosokban, agglomerációban is az ezekhez párosuló sokkal jobb tömegközlekedés (4. fejezet: közlekedés).
A levegő tisztaságát már rövid távon jelentősen javítja a zöldítés (6. fejezet), illetve hosszabb távon az épületenergetikai programok (8. fejezet: lakhatás).
Szinte biztos, hogy a legnagyobb légszennyezettségi gócokat így felszámoljuk, azonban azt a számszerű ígéretet, hogy soha, se rövid, se hosszabb időszakban nem lesz határérték-túllépés, mégis blöffnek tartjuk. Vagy egy alapos levegőszennyezési modell (messze nincs kapacitásunk a létrehozására), vagy maga a Sétáló Budapest program megvalósulása (rajta vagyunk) bizonyíthatná ezt.
Tehát ezt az igényt is 99,99999%-os valószínűséggel teljesíteni fogjuk, de a teljes korrektség kedvéért ezt nem ebben a formában fogalmaznánk meg.
5. Fákat, zöldterületeket! Nem szüntetnek meg meglévő zöldterületeket, javítják a minőségüket. Jelentősen növelik a zöldfelületeket. A Fővárosi Önkormányzat és minden kerületi önkormányzat alkalmaz főkertészt (városi tájépítészt) valódi, érdemi hatáskörökkel.
A főkertészt mint városi hivatalnokot a programban nem neveztük meg, de jó ötletnek tartjuk, a tervezett főpolgármesteri intézkedéseink közé felvesszük ennek a tisztségnek a létrehozását. Az erősödő zöldhivatalok rendszerét, a szigorú szabályozást, illetve a zöldterületek, faállomány igazi védelmét a fenti irányelvvel kompatibilisan képzeljük el (6. fejezet). Az intézményes favédelmen túl alapelvünk a zöldvagyon bármilyen csökkentésének („lecsipegetésének”) tilalma.
A zöldterületek létesítésének, megújításának pénzügyi hátterét illetően meg kell jegyeznünk, hogy organikusan, pusztán a növényzet ökológiai értékének fokozatos jobbításával, valamint a közterületek általános, odafigyelésen alapuló használhatóbbá tételével (vö. „egészséges utca” koncepció, amit mi is magunkévá teszünk a 3. fejezetben) sokkal többet tehetünk, mint a ma presztízsberuházásként épülő és valójában a lehetséges zöldterület mértékét csökkentő, drága, kevés beruházással (pl. Normafa, Millenáris II.).
Ezt a pontot is teljesen magunkénak valljuk tehát.
6. Naprakész fakatasztert! Elkészül és egy adott honlapon nyilvánosan hozzáférhető egy egységes, folyamatosan frissített fakataszter Budapest teljes közterületi és jelentősebb magánterületi faállományára; ezen a honlapon minden fa kivágásának tervét a tervezett kivágás előtt legalább két héttel kihirdetik (a vészhelyzeteket kivéve) és minden esetben ismertetik a kivágás konkrét indokát. Az adott helyszínen a fára (annak törzsét nem sértve) legalább két héttel a tervezett beavatkozás (fakivágás, csonkolás, gallyazás) előtt kikerül egy ismertető a fa paramétereiről, a beavatkozás rövid indoklásáról, a fahely további sorsáról és a beavatkozásért felelős szervezet elérhetőségeiről.
A fő célok – favédelem, fakataszter (6. fejezet), nyitott döntéselőkészítés (1. fejezet) – szerepelnek a Sétáló Budapest programban, de a fentebb javasolt további eljárásrendi javaslatokat is szívesen átvesszük. A fő minta a mai XI. kerületi favédelmi szabályozás – amit már lényegében a II. kerület is átvett –, pontosabban annak szigorúbbá tétele, hiszen a legutóbbi idők eseményeinél is az derült ki, hogy még ez sem elégséges a zöldvagyon lassú fogyogatásának tényleges megállításához.
A kerületek többségében sajnos személyesen nem leszünk jelen, de a fővárosi szintről minden tőlünk telhetővel képviseljük az ottani szabályozások erősebbé tételét is.
Magától értetődően ezt a javaslatpontot is teljesen sajátunknak érezzük.
7. Vissza a Városligetet és a Várat! Azonnal leáll a Városliget beépítése, valamint a Budai Vár kormányzati negyeddé alakítása. Építési moratóriumot hirdetnek mindkét területen, amíg széles körű társadalmi vitában nem tisztázódik, hogy az elkezdett beruházásokat hogyan és milyen módon módosítják, hogy az a közérdeknek a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen.
A cél helyes, de Budapest vezetője ezek elérésére vállalást nem tehet. A Budai Vár kormányzati negyeddé züllesztését, a Városliget NER-kulturális negyeddé silányítását központi jogszabályok (törvények, illetve kormányrendeletek) teszik olyan kiemelt beruházásokká, amelyekre ezek után Budapest és az érintett kerületek vezetésének nincs érdemi ráhatása.
Megígérjük, hogy minden tőlem telhetőt el fogunk követni a város és a városlakók érdekében e témákban is, azonban jogi, városfejlesztési állóháborúba nem visszük bele a várost. Olyan időket élünk, hogy szintén ki kell mondani: a fővárosi önkormányzás jövőjét, puszta létét sem kívánjuk kockára tenni. Látni kell, hogy ezekért a beruházásokért Orbán Viktor hajlandó akár a Fővárosi Önkormányzat holttestén is keresztülgázolni, és erre a jogi felhatalmazása is megvan.
Ezek nem azok a kérdések, ahol Budapest beveti az alkuerejét, nyomásgyakorló potenciálját és hasonlóit. Ezt a célt tehát nem tudjuk választási ígéretként felvállalni.
8. A hullámtér hullámtér marad! A Római-partot Budapest különleges természeti és közösségi értékeként őrzik meg és fejlesztik. A csillaghegyi öblözet árvízvédelmi fővonalát a Nánási út-Királyok útja nyomvonalon tartják meg, és a védművet megerősítik.
A főváros zöldvagyonának és az ennek részét képező vízparti területeknek, vizes élőhelyeknek a megőrzése iránt is elkötelezettek vagyunk (6. fejezet: zöld infrastruktúra). Ezzel a ponttal is könnyű tehát azonosulni, annak teljesítését felvállalni.
A Sétáló Budapest programban ez a vállalás nemcsak a zöld infrastruktúra kérdésének, hanem a városszerkezet nagy problémájának, egyben hatalmas potenciáljának tárgyalásakor is előkerül: a külvárosi Duna-parti területek jellemzően a rozsdazóna részei, felhagyott vagy még használatban levő, de nem intenzív ipari területek (2. fejezet: városszerkezet). A Rómaipart üdítő kivétel, és mint ilyet nem szétbarmolni kell, hanem mintaként kell felhasználni.
A Rómaiparthoz hasonló jövője lehet az észak-pesti, valamint a dél-pesti és dél-budai partszakaszoknak (hasonló, bár egy kicsit túlépített és egy fokkal művibb, de még mindig pozitív példaként említhető környezet épült ki a Kopaszi-gátnál). Ezen partszakaszok várossal való kapcsolatát is javítani kell; ezeken a helyszíneken biztosítani kell a természetközeli kikapcsolódás, a vízhez (is) kötődő szabadidős sportolás lehetőségét.
100%-ig vállaljuk ennek a pontnak a teljesítését is.
9. A Kiserdő erdő marad! A ferencvárosi Határ úti Kiserdő egésze erdőként kerül kiszabályozásra, és törlik azt a szabályozást, amely bármely részén közút létesítését tenné lehetővé.
A fent említett városi zöld infrastruktúrának alapvető tulajdonsága a Sétáló Budapesten, hogy egyrészt hálózatosan beszövi a várost, másrészt a városon belül is magában foglal természetközeli vagy ahhoz hasonló állapotú élőhelyeket. Ennek elengedhetetlen része a Határ úti kiserdő és a hozzá hasonló városi zöldterületek foggal-körömmel való védelme is (ide kapcsolódó érdekesség, hogy fővárosi szinten például a Hamzsabégi park is közlekedési célú területként van szabályozva).
És természetesen tartjuk magunkat a programunk alapszabályához: nem csipegetünk le a zöldből állandóan, nem maradékelven kezeljük azt, nem engedjük meg egyik fejlesztésünk számára sem ezt a luxust.
Szerencsére a kiserdővédők felvázoltak egy olyan alternatív koncepciót a közúthálózati problémák megoldására, amely nemcsak a kiserdőt kíméli meg, de jelentős költségmegtakarítással is kecsegtet. Ezt mi is támogatjuk.
Ez a pont is része a programunknak.
10. Gyalogosbarát várost! Kellemessé és biztonságossá válik a gyaloglás. Védik a lakóövezeteket a legalább 30 km/h sebességkorlátozású övezetek és lakó-pihenő övezetek kijelölésével, forgalomcsillapítással.
Gyalogosbarát főváros = Sétáló Budapest.
Természetesen a központi sétálózóna és más sétálózónák kijelölése csak a vezérmotívuma programunknak. Az emberléptékű és fenntartható város ezen túlmutató elemei közt mi is szerepeltetjük a forgalomcsillapítást – aminek fővárosi szinten az útdíj a legfontosabb eleme –, és ezen belül a csökkentett tempójú övezetek, a lakó-pihenőövezetek kijelölését.
Sőt, például a központi sétálózónán átmenő, és a közlekedésmérnökeink javaslatára megtartott autós főutak káros hatásainak csillapításában is felmerülhet a sebességkorlátozás. Nem szokványos ilyen városi főutakon alkalmazni, azonban nem is a szokványos Budapesthez ragaszkodunk.
A gyalogos- és kerékpáros Budapest tehát mi magunk vagyunk.
11. Kerékpárosbarát várost! Megteremtik, illetve és fejlesztik a külvárosi területek és a belváros közötti kerékpáros kapcsolatokat. Javul a főútvonalak és belvárosi hidak járhatósága, biztonsága a kerékpárral közlekedők számára. Kerékpártároló-építési program indul.
A Sétáló Budapest program írásakor a Kerékpárosklub fenti alapelveket is tartalmazó ajánlásainak teljes elfogadása mellett döntöttünk. Nem is tehettünk volna másképp, hiszen ha az autósokat nem szívatni akarjuk, hanem minőségi alternatívával megkínálni, akkor a tömegközlekedés fejlesztése mellett erre is szükség van – arról nem is beszélve, hogy ha egy általunk is fontosnak tartott cél eléréséhez egy ennyire profi civilszervezet már adott útmutatást, akkor miért ne vennénk azt át?
Ezt a pontot is felvállaltuk tehát, még mielőtt megszületett volna.
12. XXI. századi közösségi közlekedést! Korszerűsítik a tömegközlekedési járműállományt, a pályákat és az üzemi létesítményeket, valamint folyamatosan biztosítják a forrásokat a zavartalan, magas színvonalú működéshez.
A Sétáló Budapest programban a „XXI. századi” tömegközlekedés szintén alapvető, hiszen az embereket az autóikból elsősorban a tömegközlekedésre kívánjuk átültetni. Az, hogy ezt ne szívatásként éljék meg, kulcsfontosságú. Nem mesterséges konfliktust szeretnénk szítani az összes autós és az összes tömegközlekedő között, hanem megtalálni a közös jó megoldást.
Ennek része a tömegközlekedés járműveinek és megállóinak esztétikai állapota, tisztasága és (érzett) biztonsága. Ehhez a leginkább az kell, hogy ezeknek a helyszíneknek legyen gazdája, legyen több olyan fővárosi alkalmazott, aki alkalmasint csak azért van ott, hogy fővárosi egyenruhában „jelen legyen”, figyeljen, rászóljon a másoknak terhesen viselkedőkre, illetve esetleg a köztisztasággal minimálisan törődjék (de a takarításnak egyébként is nagyobb hangsúlyt kell kapnia). Ez a személyzet kikerülhet közfoglalkoztatottakból, vagy inkább alacsonyan képzett „igazi” dolgozókból, akik hasonló módon őrködnek a főváros zöldterületei, illetve általában az utcák felett (nevezzük őket parkőröknek).
Így jutunk el odáig, hogy a tömegközlekedés mint emberi környezet lényegében az „egészséges utca” része lesz.
Az általános minőségjobbítás másik fele a „nyers utazási paraméterek” jobbá tétele: kevesebb átszállás, jobban kiszolgált mellékirányok, kisebb zsúfoltság (növekvő igények mellett is!), sűrűbb követés. Ez utóbbinál minimumként előírjuk, hogy sehol, semelyik napszakban sem lehet húszpercesnél ritkább. Ez nyilván már üzemeltetési szinten is jóval többe fog kerülni, mint a mai tömegközlekedés, azonban ennek a fedezete az útdíjakból előteremthető.
Ezt a pontot is keblünkre öleljük!
13. Az úthasználó és a légszennyező fizet! Bevezetik a kilométer- és szennyezésarányos városi útdíjat úgy, hogy az a lehető legnagyobb mértékben járuljon hozzá a légszennyezés csökkentéséhez. Az útdíjból származó bevételeket elsősorban a közösségi közlekedés fejlesztésére és a viteldíjak csökkentésére fordítják.
Ezzel is majdnem teljesen egyetértünk, hiszen a fenti típusú útdíjat mi is bevezetni tervezzük Pesten a Hungária körgyűrűn belül, Budán a Nagykörúton, illetve dél felől a Karolina út – körvasút vonalon belül. A belvárosi sétálózóna teljes szigora és a külvárosok relatíve szabad autóforgalma közé amúgy is szükséges egy ilyen átmeneti zónát tenni.
A véleményünk ott különbözik, hogy a viteldíjak csökkentésére ebből már szerintünk nem fogja futni. Látni kell ehhez, hogy az állam szép csendben szinte teljesen kivonult már a helyi tömegközlekedés finanszírozásából. Egyes esetekben – pl. a gyerekeknél – számottevő tarifakönnyítésekre törekszünk, de az előző pontban leírt minőségjavítás a számításaink szerint felemészti majd az útdíjbevételek jelentős részét. Természetesen a mostani elavult és barátságtalan alkalmi tarifákat (a vonaljegyes rendszert) azonnal leváltjuk, de jelentős abszolút tarifacsökkentést nem ígérhetünk, hiszen ahhoz jelentős külső többletforrás kell – miközben tudjuk, hogy az átlagos tarifaszint tényleg túl magas.
Az általános tarifacsökkentést tehát nem tudjuk megígérni, de minden mást annál inkább!
14. Átlátható parkolást! Egységes budapesti parkolási rendszert alakítanak ki. Felülvizsgálják a parkolási feltételeket oly módon, hogy növekedjen a növényzet telepítésére és a kerékpáros infrastruktúra létesítésére rendelkezésre álló terület.
A mai budapesti helyzetben e pontnak talán a második feléről könnyebb beszélni. A megvalósítás persze nehéz és sok helyütt hosszabb távú stratégiák eredménye, de szükséges. A közterülethasználat terén mi is visszaszorítjuk a parkolási célú használatot, és növeljük a zöld, a rekreációs, közösségi, gyalogos és kerékpáros használat arányát.
A kerületi parkolási rendszerek kívánatos átalakítása – egységes rendszerbe vonása, átláthatósága, korrupciómentesítése – viszont csak a kerületekkel együttműködésben, a jelenlegi szerződések kifutásával történhet meg. Erre nyilván törekszünk és minden szakmai, szabályozási és politikai fegyvert be fogunk vetni az ellenálló kerületekkel szemben, azonban hirtelen és teljes megoldást nem ígérhetünk.
Egy könnyű és könnyen áterőszakolható átmeneti, minimális lépésként viszont igyekszünk minden parkolási fizetést beterelni abba az átlátható, felhasználóbarát és felármentes online díjfizetési rendszerbe, amit az útdíjak fizetéséhez hozunk létre. Ha ennyit megteszünk, azzal már biztosítjuk, hogy a fővárosnak rálátása lesz az egyes kerületi árbevételek nagyságrendjére, és ezzel megszűnik a hiányzó bevétel eltitkolhatósága. Azt persze mondanunk sem kell, hogy az útdíjas rendszert a lehető legmagasabb átláthatósági követelményeknek megfelelően, független civil audit mellett hozzuk létre.
Ezzel a ponttal is egyetértünk, viszont a fentiek alapján a megfogalmazásunk óvatosabb: alaptalan elvárásokat nem támasztunk a rendszer átalakításának sebességével kapcsolatban.
15. Miénk a folyó! Közelebb hozzák a Dunát a városlakókhoz a pesti rakpart forgalomcsökkentésével és hétvégi lezárásával a gépjármű-forgalom elől, továbbá, ahol lehet, új zöld rekreációs területek létrehozásával.
Erre alaposan ráígérünk. A pesti rakpart szerintünk minden további nélkül azonnal és teljesen lezárható a közúti forgalom elől. Semmi szükség a forgalomcsökkentéssel és hétvégi lezárással való himihumizásra! Mivel a pesti rakpart a központi sétálózóna része, ezt máshogy nem is tervezhetjük. Annyival kiemeltebb lesz a pesti rakpart a sétálózóna többi részéhez képest, hogy ott a helyi autók parkolását is azonnal megtiltjuk, valamint a közterület-zöldítést is gyorsabban elindítjuk.
16. Tiszta levegőt a Dunán is! Haladéktalanul meghozzák a szükséges intézkedéseket a dunai személyszállító hajók levegő- és zajszennyezésének csökkentésére.
A programunk eredetileg is szól a belvárosi Duna-partok túlterheltségéről, s arról, hogy emiatt a szállodahajók forgalmát csillapítani tervezzük: a hosszú, tétlen kikötést, illetve a több sorban állást szigorúbban szabályozzuk. A Hableány-tragédia óta kiderült, hogy ez a probléma sokkal súlyosabb és sürgetőbb annál is, mint amire annak idején gondoltunk; például expressis verbis kell megtiltani a szállodahajókkal való sétahajózást is. A Fővárosi Önkormányzat víziközlekedésre kiterjedő jogosultságaitól függően szigorítjuk a hajók károsanyag-kibocsátási normáit, illetve szedünk terhelési díjat ezért.
A vízi forgalom másik fő részét, a közforgalmú hajózást nehezebb lesz átalakítanunk. A mai BKV-hajózás annak határát súrolja, hogy ennyi pénzért ilyen szolgáltatást nyújtani egyszerűen felesleges. A szolgáltatás külvárosi partszakaszokra való kiterjeszthetőségét, a lehetséges intermodalitást vizsgálva, valamint az elérhető legjobb fejlesztési stratégia függvényében, a tömegközlekedés szerves részeként képzeljük el a dunai közforgalmú hajózás jövőjét.
Ezen a téren is határozottan lépni tervezünk az SZBD javaslatának megfelelő irányban.
17. Észszerűen a vízzel! Egységes budapesti csapadékkezelő programot alakítanak ki elsősorban azzal a céllal, hogy a csapadék a környezetben lévő növényvilág életfeltételeinek javítását szolgálja.
Ez az alapelv is lényegi része a Sétáló Budapest programnak, azon belül is a zöld infrastruktúráról szóló (6.) fejezetnek. A növényzet életfeltételeinek biztosítása egy kétirányú kapcsolat a csapadékvíz-gazdálkodással, mivel maga a zöld infrastruktúra is biztosítja a felelős csapadékvíz-gazdálkodást azzal, hogy a klímaváltozás miatt egyre inkább nagy záporokban érkező csapadékvizet puffereli.
A klímaváltozásnak egy másik következményéhez is segít alkalmazkodni a több városi zöldterület: stabilizálják a hőmérsékletet, nem forrósodnak fel, mint az épületek és a burkolt utcák, sőt, párologtatással hűtik is magukat. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a város a megszaladó klímaváltozás korában is élhető maradjon, az utcák élhetősége, egészségessége a legalapvetőbb fiziológiai szükségletek szintjén biztosítva legyen.
Természetesen teljes mértékben támogatjuk ezt a pontot is.
18. Alvást nyitott ablak mellett! A zajszint csökkentése érdekében programot dolgoznak ki és valósítanak meg; lakóövezetekben az éjszakai zajszintet 50 dBA alá szorítják le.
A Sétáló Budapest program intézkedéseinek köszönhetően lényegesen csökkenni fog a városi zaj szintje, különösen a belvárosban, illetve az azt körülvevő átmeneti zónában, valamint a külvárosi alközpontokban és emberléptékűvé teendő lakótelepközpontokban. Tudjuk, hogy pont ez a kezdeményezés célja, de az általános és számszerű határérték kimondását ebben a tekintetben kicsit túl bátor lépésnek tartjuk.
Még a programunk ötéves célkitűzéseit teljesítve is előfordulhat, hogy a Hungária körút közelében, illetve a vasútvonalaknál az éjszakai zajszint meghaladja a kitűzött 50 dB-es értéket, de ígérjük, ezt igyekszünk elkerülni.
A „szokásos” ígéretekkel szemben nemcsak a közúti forgalom volumenének csökkentésével csökkentjük a közlekedési zajt, hanem lehetségesnek tartjuk az útdíjak finomhangolását is az autók mért környezetterhelése – és ezen belül a zajszint – szerint. Az útdíjfizetési kategóriáknak nem kell megegyezniük a forgalmi engedélyben szereplő környezetvédelmi osztályozással! Láttunk már példát a világban arra, hogy a hatóságok működés közben mérik az egyes járművek zajkibocsátását, ezért ez a kategorizálás jól ellenőrizhető is.
A konkrét vállalásban itt óvatoskodunk, de meggyőződésünk, hogy a Sétáló Budapest program ennek a célkitűzésnek is a jelenleg ismerhető legjobb megvalósítása.
19. Csendes égboltot! Érdemben csökkentik a légi forgalom okozta zaj- és levegőszennyezést.
A városi zajszennyezés terén az előző pontban elmondtuk, mi az, ami biztosan a hatáskörünkbe tartozik, és hogy ezekre ténylegesen oda is figyelünk, a kitűzött cél felé haladunk. A légiforgalom viszont egy kicsit más tészta. A repülőtérrel kapcsolatos nemzetközi egyezmények, országos jogszabályok és a privatizációs szerződés megváltoztatására nincs ráhatásunk (az előbbi kettő javítására javaslattételi jogunk van, amivel élünk is, ha ez a város hasznára válhat).
Sajnos kicsi, de határozott javulást hozhat az, ha legalább a jelenlegi szabályozást betartanák. A hajnali (0–5 óra között) legfeljebb hat művelet, és azon belül is 1 és 5 óra között legfeljebb kettő már ma sem teljesül. Amikor a jelenlegi városvezetés azzal kampányol, hogy ezt előírja, akkor semmi mást nem tesz, mint a meglevő, de nem betartott szabályozást ígéri meg újra és újra. Mi készek vagyunk markánsabb akciókat szervezni ennek érdekében, de látni kell, hogy az alapvető probléma ennél súlyosabb.
1983-ban, amikor a repülőtér második futópályája megnyílt, szembesült azzal a közönség, hogy ennek északnyugati vége (küszöbe) „valahogy túl közel került” a városhoz. Ennek a küszöbnek a használatát emiatt 1984-ben meg is tiltották, de a tiltás a Gyurcsány-kormány által tető alá hozott üzemeltetési koncessziós szerződésbe „valahogy nem ment át”. A fenti hajnali korlátozáson túli zajcsökkentés nem kényszeríthető tehát ki jogi eszközökkel!
Stratégiai partnerségre törekszünk a repülőtérrel, aminek az alapját az adja, hogy a kötöttpályás kapcsolatot a programunkban szereplő megoldással úgy tudjuk biztosítani, hogy az ne csak egy ködös vágyálom, hanem a repülőtér számára is ígéretes valóság legyen. Ebbe a kapcsolatba talán jobban belefér a zajcsökkentésről folyó eredményes diskurzus is, mint a Tarlós-féle kenegetésbe, vagy egy jogkörök nélküli harcos kiállásba.
Van tehát objektív bizonytalanság eme ígéret teljesíthetőségében, azonban meggyőződésünk, hogy minden eddigi városvezetésnél jobban rajta leszünk.
20. Városrehabilitációt! Ösztönzik, segítik a rozsdaövezetek rekultiválását, felszámolják, illetve felszámoltatják a veszélyt jelentő talajszennyezéseket. A jelentős új ingatlanfejlesztéseket a rozsdaövezetekbe terelik, illetve ezekben az övezetekben újabb nagy zöldterületeket hoznak létre.
Ez az irányelv is teljesen találkozik a programunkkal: mi is a városfejlesztés rejtett tartalékaként kezeljük a barnazónákat, illetve az erős műemlék- és városvédelem miatt is egyértelmű, hogy ide tereljük a nagy fejlesztéseket. Duplán fejlődést jelent a rombolás nélküli építés.
A barnazónára jellemző, nem is mindig feltárt lokális, de súlyos talajszennyezések felszámolását is programunkba írtuk, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az első ötéves ciklusban csak a feltárást és a lokalizálást tartjuk teljeskörűen lehetségesnek. Maradhatnak szennyezett területek az első ciklus végére, de ezek állapota mind ismert lesz, a bennük levő szennyezés nem terjed tovább, a helyzet tovább nem romlik, és a területnek találunk egy alkalmas, a város számára hasznos átmeneti funkciót (sok szennyezéstípus esetében ez egyszerűen a zöldítés lehet).
Természetesen ezek a város által szinte újonnan birtokba vett területek lesznek, ahol tudunk és fogunk figyelni a megfelelő mennyiségű, intenzitású és hálózatos zöld infrastruktúra létesítésére. Minden ízében magunkénak érezzük ezért ez a programpontot is.
21. Nem fűtjük tovább az utcát! Elkészítik a fővárosi épületállomány felújításának az energiahatékonysági, örökségvédelmi és finanszírozási szempontokat előtérbe helyező középtávú programját és megkezdik a végrehajtását.
Lakhatási, légszennyezési és klímastratégiánknak közös része ez a javaslat. A jövőben megtakarított energiaköltségekből („valódi rezsicsökkentés”), finanszírozó szervezet bevonásával fedezett energetikai átalakításokat mi is rendszerszerűvé, általánosan hozzáférhetővé tennénk. A korszerűsítés bürokráciáját is olyanná alakítanánk, hogy a lakók, tulajdonosok szinte kizárólag az akarom- nem akarom döntést kell, hogy meghozzák, s utána a megfelelő garanciákkal menjenek a dolgok a maguk útján.
A szilárd tüzelés rövid távú kivezetése (a szemétégetés tiltása), illetve a középtávon általánosan javuló energiahatékonyság mellett hosszú távra ki kell tűznünk a gázfűtés kivezetését is.
Kifejezetten örülünk, hogy ezt a pontot a SZBD kezdeményezés tagjai is úgy szerkesztették meg, ahogy mi is a programba írtuk: a stratégiaalkotás, a módszertani megalapozás (finanszírozási, bürokratikus, technológiai modellek), illetve amennyit csak tudunk, annyi korszerűsítésnek az elindítása fér bele az első ciklusba, majd maga a korszerűsítési program egy hosszabb ívű átalakítás, aminek az eredménye legalább tíz év, mire beérik, de az első ciklus ennek a folyamatnak az elindításában meghatározó lesz.
22. Nulla hulladékot! Megkezdik a budapesti hulladékgazdálkodás átalakítását a körforgásos gazdaság elveinek megfelelően.
Egyik legfontosabb intézkedéstervezetünket látjuk viszont itt is. A „nulla hulladék” irányelvet úgy fordítjuk le a magunk pragmatikus nyelvére, hogy már az első ciklusban alkalmassá tesszük a rendszert az újrahasznosítható hulladék 90%-ának szelektív gyűjtésére és újrahasznosításba küldésére. Ezzel a lerakást megszüntetjük, és még az égetőben is jelentős szabad kapacitás marad, amit a környező települések hasonló programjainak támogatására kínálhatunk fel.
Fontos kiemelni, hogy ez nagyon fegyelmezett lakossági együttműködést, illetve a végtelen vegyesszemét-generálás „jogának” elvételét igényli, amit mi feketén-fehéren el is mondunk a programunkban. A segítő intézményrendszer viszont minden lakossági erőfeszítést sokkal könnyebbé, sokkal hatékonyabbá tesz! Szükséges lesz továbbá a biológiailag lebomló frakció külön gyűjtésére – ez Budapesten még soha nem volt rendszerszinten megoldott –, és ezen belül arra törekszünk, hogy minél nagyobb részt majd helyben komposztáljanak a lakók, ne duzzasszuk feleslegesen a hulladéklogisztikát ezzel (pl. kertvárosban zöldzsákokkal) is.
A nulla hulladék felé vezető úton a jelenlegi szelektíves rendszerrel plusz a fenti intézkedésekkel 70%-os csökkentésig jutunk el. Ezen felül fontos még például a műanyaghasználat csökkentése, a betétdíjas csomagolások vagy a nulla csomagolás alkalmazása. Ezen a téren az önkormányzatoknak megkerülhetetlen hatásköre szinte nincs, azonban a vállalkozásokkal építendő együttműködési programjainkba beépítettük ezeket a szempontokat is (7. fejezet: éjszakai gazdaság, 11. fejezet: vállalkozások). Ami a kapcsolódó gazdaságot illeti, hangsúlyt fogunk fektetni arra is, hogy a hulladékfeldolgozó-ipar Budapesthez közel legyen, mivel a nemzetközi szemétkereskedelmet álságos megoldásnak tartjuk.
Zéró hulladék tehát belátható időn belül a Sétáló Budapesten sem lesz, de ennek egy ciklus alatt a lehető legjobb közelítését szintén mi adjuk.
23. Tudatos fogyasztást! Eredményesen ösztönzik azon termékek beszerzését (különös tekintettel az élelmiszerekre), amelyeknek az előállítása, szállítása a lehető legkisebb környezetterheléssel jár.
Kezdünk nagyon túlterjeszkedni a formális önkormányzati hatáskörökön! E téma szorosan kapcsolódik a fentebb hosszan taglalt hulladékcsökkentési agendával, és az ott szereplő, vállalkozókkal építendő együttműködési programokon – amennyire csak lehet –, valamint az oktatási fejezetünkben (8. fejezet) szereplő, iskolákba bevitt tartalmakon – amennyire csak lehet –, felül szerepet kap itt még a vállalkozásfejlesztésnél (11. fejezet) említett kapcsolaterősítés a fővárosi piacok és a főváros környéki őstermelők között.
Azokat a határkérdéseket tehát, amelyeket egy önkormányzat megtámadhat, meg is támadjuk majd, ezért ezt a – szintén megfelelő óvatossággal fogalmazott – tézist szintén magunkénak tudjuk.
24. Köztisztaságot! Rendszeresen megtisztítanak minden utcát. Legalább minden metróállomás és nagyobb közlekedési csomópont közelében létesítenek nyilvános illemhelyet pelenkázóval.
Mind a 3. fejezetünkben (városarculat, azaz a „belülről nézett urbanisztika”), mind a városi környezetvédelemről szóló (5.) fejezetünkben fontos elem a köztisztaság kérdése. Az általunk teljes gőzzel képviselt, Magyarországra a járókelő.hu által behozott és általuk népszerűsített „egészséges utca” koncepció fontos eleme, hogy az utcák a közterek mindennapi létezésre, és ne csak az egyik pontból másikba elvergődésre legyenek alkalmasak. Ez az esztétika, a gyalogosforgalmi és egyéb használhatóság, a megfelelő zöldellátottság és más kritériumok mellett a köztisztaságot, valamint a nyilvános illemhelyeket is érintő szigorú követelményrendszer.
Meggyőződésünk, hogy az érdemi előrelépés a város köztisztasága terén nem kerül elviselhetetlen összegbe. Élőmunka-igényes feladat az önkormányzati felügyelet, a személyes jelenlét, valamint a takarítás biztosítása, ugyanakkor például a hajléktalansággal kapcsolatos terveinkben (8. fejezet: lakhatás és hajléktalanság) az is szerepel, hogy az erre legalkalmasabbakat a minimális lakhatás megteremtése mellett munka világa felé is segítjük. Ilyen, rögtön felvehető munka lehet – persze, nem csak volt hajléktalanoknak – a közterületeken jelen levő, azokat szemmel tartó, a figyelő önkormányzatot megjelenítő parkőri feladat.
A köztisztaság egyik markáns részproblémája, amiben szintén meghaladjuk a jelenlegi teszetoszáskodást, a kutyagumi-probléma. A kutyástársadalommal együttműködve, nem általánosan megbélyegezve, hanem közös stratégiában gondolkodva dolgozunk majd; de azokban az esetekben, amikor nem megy másképp, a zéró toleranciát is megfelelő eszközökkel biztosítjuk, erre is kész stratégiánk van (az 5. fejezetben a köztisztaságnál is, de bővebben kifejtve a zöld infrastruktúráról szóló 6. fejezet végén, a kutyás Budapestnél).
Ezt a pontot is legjobb tudásunkkal teljesítjük.
25. Mérhető vállalásokat! Részletes élhetőségi indikátorrendszert dolgoznak ki éves célértékekkel; folyamatosan nyomon követik a megvalósulásukat, és eltérés esetén meghozzák a szükséges intézkedéseket a célértékek elérése érdekében.
Ebben a pontban a leginkább az olyan civilszervezetekre, közösségekre számítunk, mint a Számonkérhető Budapesti Döntéshozókat! A programunk alapvetése, hogy abból kiolvasható legyen, mit szeretnénk tenni a várossal, az hogyan megvalósítható, és ezek mind számonkérhető vállalások legyenek.
Ugyanakkor nekünk is gondot okoz, hogy a jövőbe lássunk, miközben nem hagyatkozunk kinyilatkoztatásokra részletes vizsgálatok helyett, és nem tekintjük csodálatos módon előre lefutottnak az összes politikai konfliktust, amibe bele kell állnunk. Vannak tehát a programunkban feltételes állítások, előírt vizsgálatok, elkezdett stratégiák, illetve a közlekedési beruházásoknál konkrétan már a második ciklusra kijelölt tételek (melyek mindemellett bizonyos feltételek teljesülése esetén első ciklusosak is lehetnek).
A közösségi önkormányzás mint alapelv (az 1. fejezetben) is arra vezet minket, hogy az erre alkalmas civilszervezeteket bevonjuk nemcsak a döntéselőkészítésbe, hanem az utólagos értékelésbe, és ők kísérjék figyelemmel, hogy az adott területen egyáltalán milyen értelmes indikátorok állíthatóak fel, s ha felállíthatóak, azokat – a körülményeket és a feltételes eseményeket is figyelembe véve – megfelelően elértük-e.
Állunk elébe az effajta vizsgálódásnak is!